Vermes-Villa

A Dunaszerdahelyről Sikabonyba vezető úton az 1800-as években az 1102 helyrajzi számú parcellán állt egy alacsony kis zsellérház, amely Bíró Dániel egykori városbíró (1860-1886) cselédeinek a lakása volt. Tőle vásárolta meg Vermes Ferenc volt földbirtokos és járási szolgabíró a házat, melyet lebontott és a helyébe 1905-ben egy földszintes, az akkori stílusnak megfelelő lakóházat építetett.
1909-ben az akkori tulajdonos az épületet korszerűsítette és további hozzáépítéssel megnagyobbította. Ekkor építették a tornyokat, s az épület ekkor nyerte el jelenlegi alakját. A házi vízvezeték a vizet a kertben épített kútból kapta. A vizet szélkerék meghajtású szivattyú készülék emelte a kútból a 14 m magas állványra épített tartályba.
A villában a II. világháború alatt lakott a német katonai városparancsnok, majd az orosz parancsnok is. A városba betóduló orosz katonák a villát sem kímélték. A Vermes család gazdag könyvtártermének közepén tábortüzet raktak és a kertből kihúzott paradicsomkarókon sütötték a baromfikat. Bútorait felélték, majd szétkapkodták. A Vermes család még a II. Világháború után is a villában lakott, majd később el kellett hagyniuk az épületet.
A szocializmus évtizedeiben úttörő otthonként szolgált, majd 1988-2002-ig a Szlovák Nemzeti Galéria kihelyeztt részlegének adott otthont. 2005-ben Dunaszerdahely Város Önkormányzata megvásárolta és az átalakítások után a Kortárs Magyar Galéria költözött a város egyik legpatinásabb épületébe.