Iván Péter, a galéria vezetője üdvözölte a megjelenteket ezen a számára kedves kiállításmegnyitón, mivel a BP-Art Egyesületet, egy visszatérő csoportosulást köszönthettünk a galériában.
„Kevés olyan nép van, amellyel mi, magyarok olyan közösséget tudnánk vállalni, mint a lengyel. Hiszen a lengyel és a magyar államiság az elmúlt 1000 évben eléggé összefonódott. Kezdetektől elmélyültek a kapcsolatok a két nép között – közéleti és személyes kapcsolatokról is beszélhetünk. Báthori István, Kinga, azaz Kunigunda, vagy éppen Bem József – és hosszan tudnánk sorolni az ismert személyiségeket. Erre a közös történelemre próbál reagálni ez a tárlat – mely most Krakkóból érkezett hozzánk” – mondta el Iván Péter.
A vendégek soraiban köszöntötte Dunaszerdahely két alpolgármesterét, A. Szabó Lászlót és Karaffa Attilát, Varga-Amár László festőművészt, a MAOE Képzőművészeti Tagozatának elnökét – aki a mostani kiállítás kurátora, Veszely Ferencet, a krakkói kiállítás kurátorát, valamint Wodianer-Nemessuri Zoltán írót, akit egyben felkért a megnyitóra.
Wodianer-Nemessuri Zoltán hasonló gondolatok mentén kezdte megnyitóját. Szavai szerint, ha a két nép közös ezer évéről esik szó, elsősorban szentekre, történelmi személyekre gondolunk, pedig a kultúra legalább annyi párhuzamosságot mutat. Arról már nem is beszélve, hogy a hétköznapi emberek közti kapcsolatokban is mély nyoma van a lengyel–magyar barátságnak. Pont ezért a tárlat nyitó tablója az akkori srácokat és lányokat ábrázolja autóstopposként, Lengyelország felé. „Hány magyar fiatal járt autóstoppal a hatvanas évek vége felé Krakkóba, Varsóba és a lengyel tengerpartra. Mentünk a hagyományos barátság jegyében, s azért, mert akkoriban Lengyelország sokkal nyitottabb és szabadabb volt” – emelte ki az író.
Szerinte az ezeréves magyar–lengyel viszony alapvetően érzelmi kategória, és ezt a kötődést tükrözi a mostani kiállítás is, mely csoportos tárlat lévén sokféle érzelmet tükröz. Az író megnyitójában példaként sorolt fel néhány művet: a térképre dolgozott Báthori István királyt, Petőfi- és Bem-ábrázolást, lengyel katonatiszt édesapát, huszár főhadnagy szülőt, de sajnálatát fejezte ki, hogy mind a 32 alkotót – terjedelmi okokból – nem mutathatja be, pedig mindnek megvan a sajátos kötődése a tárlat témájához.
Iván Péter ezt követően elmondta, hogy szándékosan fogták rövidre a megnyitót, hogy több időt hagyjanak a vendégeknek a tárlat anyagában való elmélyülésre, a közös beszélgetésre. Végezetül Stanislaw Worcell, Kossuth Lajos jó barátjának szavait idézte: „Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele”.
(a dunaszerdahelyi.sk felvételei)
