A Kortárs Magyar Galéria idei utolsó kiállításán Tolnay Imre képzőművész alkotásait láthatjuk.
Iván Péter, a galéria vezetője üdvözölte a megnyitó vendégeit, akik a lázas karácsonyi készülődés idején is szakítottak időt arra, hogy ellátogassanak a Vermes-villába, egy előre nem tervezett, de annál színvonalasabb kiállítás megnyitójára. Köszöntötte továbbá a kiállító művészt, Tolnay Imrét, Gyenes Gábor képzőművészt, a galéria kuratóriumának nevében Almási Róbert festőművészt, Szakál Mária festőművészt, valamint Karaffa Attila városi képviselőt.
Az üdvözlő szavak után röviden bemutatta Tolnay Imrét, akinek ez az első önálló kiállítása a Kortárs Magyar Galériában. A képzőművész a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán diplomázott 1992-ben, majd 1997-2000 között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán posztgraduális képzésen vett részt Keserü Ilona Kossuth-díjas festőművész hallgatójaként. 1991 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon, szimpóziumokon. Eddig 20 országban szerepeltek a művei, mintegy ötven egyéni és száznál több csoportos kiállításon vett részt. Festészettel, grafikával, fotográfiával és installációval foglalkozik, valamint rendszeresen publikál írásokat művészeti folyóiratokban. Munkái több hazai és külföldi köz-és magángyűjteményben megtalálhatók. Jelenleg a győri Széchenyi Egyetem építészképzésének egyetemi tanára és a Győri Tánc és Képzőművészeti Szakgimnázium mestertanára.
A kiállítást Gyenes Gábor nyitotta meg, akinek megnyitóbeszédéből idézve kerül hozzánk közelebb a tárlat.
„Ahogy a kiállítás címe, úgy a kiállított alkotások is egy meghúzódó hiányt, valami vagy valaki abszenciáját sejtetik. Amint meghalljuk, elolvassuk a »mentén« szót, azonnal megfogalmazódik az ontológiai mélységű bár, ugyanakkor meglehetősen bugyutácskának hangozható kérdés: Mi mentén? És ez a hiányérzet a különböző technikákkal készített síkbeli és térbeli, időben kimerevített és processzuális műveket szemlélve egyre csak erősödik.
Keressük, kutatjuk, nyomozzuk, hogy kinek, kiknek a tárgyait viszi a csónak, kié a csónak maga, ki hagyta a keréknyomokat, ki lakja és ki lakta le az omladozó, düledező falakat, ki verte le a sárba a színes cölöpöket, s ki köpte ki a rágót? Néha olyan érzésünk van, hogy réges-rég nem járt senki a konzerválódott tett színhelyén, de van, hogy a nyom olyannyira friss, hogy még meleg!...
... Sok esetben a teljes emberi civilizáció, az emberiség jelenlétének hiánya tátong a műveken.”
A kiállítás 2018. január 26-ig látogatható.
(dunaszerdahelyi.sk)
