Egyedülálló fényképkiállítás nyílt a Kortárs Magyar Galériában, mivel nem a napjainkban megszokott fényképezőgépekkel készültek a kiállított felvételek.
Koszorús István, a művészeti alapiskola tanulójának zongorajátéka indította az estet. Iván Péter, a KMG vezetője üdvözölte az egybegyűlteket, a galéria kuratóriumának képviseletében Szakáll Mária festőművészt, Karaffa Attilát, Dunaszerdahely kulturális szakbizottságának elnökét, valamint a három kiállító művészt: a Bécsi Imre, Hupján Attila, Kovács Csaba összetételű, Triptihole Group néven először szereplő csoportot. A csoport bemutatkozását Karaffa Attila tolmácsolásában hallhattuk, de idézünk is belőle, hogy a megnyitón részt nem vevők is közelebb kerülhessenek a kiállítás alapgondolatához.
„Az európai filozófia illetve kémia (alkímia) öt elem tana szerint minden anyag olyan egyszerű alapelemekből áll, melyek tovább már nem bonthatóak, amelyek Arisztotelész alapján a következők: föld, víz, levegő, tűz, valamint az ötödik elem, a kvinta esszencia. Az ötödik elemnél megjelenik az »elme hatalma az anyag felett«, azaz – a kvintesszenciát az ideával, vagyis a gondolattal azonosítva.
A Triptihole Group egy olyan kísérletező, felfedező alkotói közösség, amely világunk nap mint nap megélhető csodáinak bemutatását tűzte ki céljául, a létező legkézenfekvőbb és legelérhetőbb »céleszközzel«, az agyunk által. Az ehhez szükséges vizuális megjelenítést egy parányi lyuk, és a köré épített »fényképező gépek«, a camera obscurák szolgáltatják. Azok az eszközök, amelyeknek mi magunk is lehetünk a tervezői, kivitelezői, és saját ideáink szerint alakíthatjuk őket. Ezáltal az alkotói folyamat, már az eszköz megtervezésénél kezdődik, és a végeredmény valójában nem valaminek a végét, hanem csak az alkotói út egy állomását jelenti. A folyamatos változás, ezen energiák áramlása, nemcsak az arisztotelészi négy elem, hanem egyúttal az ötödik elem, a tapasztalataink, mint kvintesszencia által jelennek meg. A tapasztalás pedig mindannyiunkban benne lakozik. Nem drága eszközök, hanem saját energiáink, ötleteink, kreativitásunk az, ami boldoggá tehet bennünket és a környezetünket. Ez az az elképzelés, amiért a Triptihole Group létrejött, és amiért a közönség elé lépnek képeikkel.
Mindhárom alkotóművész más-más irányzatot követ.
Bécsi Imre jelképes mesevilágba kalauzolja el a nézőt, a színek hallatlanul tudatos felhasználásával. Anyagának címe: Jelentőségteljes egybeesések, s ezeket az egybeeséseket mindenkinek magának kell felfedeznie, a hasonlatosságot valamivel, ami már valahol egyszer megtörtént vele.
Ezzel szemben Hupján Attila Some wet anyaga, a színtiszta történéseken alapul, azon a riporteri szemléleten, amelyet Robert Capa, a világhírű magyar fotográfus vitt sikerre többek közt. Ebben az anyagban jól tetten érhető a fotós közvetlen jelenléte.
Az öt elemből a tűzre Kovács Csaba szolárgráfos felvételein lelünk rá. A cím is rejtélyes: Napfonatok. A szolárgráfosok képeinek legfőbb alkotó eleme a Nap, s annak a napi járása az égbolton. A napfonatok, olyan, olykor hetekig vagy hónapokig készülő felvételek, amelyek egy adott pontra felrögzített kis kamerával (amelyek valójában dobozok) exponálódnak egy fotópapírra, amelyet a kamera leszerelése után beszkennel az alkotó, és így alakul ki a végleges képi változat. Ezek a több hetes-hónapos Nap által húzott fénycsíkok adják Csaba képeinek az alapját, a fűszerezését pedig a díszletül vagy háttérül választott környezet.
Három alkotó, három teljesen különböző alkotói metódus, de egyfajta technika, ez nyújtja ennek a kiállításnak az érdekességét, azt a fajta változatosságot, amelyben (remélik az alkotók), minden tisztelt látogató megtalálja a neki tetsző képi világot.
Bécsi Imre: „Jelentőségteljes egybeesések”, Hupján Attila: Some wet és Kovács Csaba: Napfonatok című anyagai az öt elem jegyében és különböző camera obscuráik által készültek, különös felfedező utazásra meghívva a befogadó közeget, azaz a tisztelt publikumot.”
A bemutatkozás után Iván Péter felkérésére a gyakorlati felhasználásról is beszéltek az alkotók, akik elhozták magukkal „fényképezőgépeiket” is. A masinák érdekessége, hogy újrafelhasználás eredményei, hiszen szivaros, vagy sörös dobozból és más hétköznapi alapanyagokból készültek. Hupján Attila fontosnak tartotta elmondani, hogy a camera obscura nem eszköz, mint azt sokan hiszik, hanem egy jelenség. Bécsi Imre kiemelte, hogy sokak számára a fotográfia a pillanat művészete, ami a pinhole kamera esetén a pillanatok sokaságának művészetévé alakul, hiszen itt egy-egy expozíció percekig, vagy még tovább tart. Kovács Csaba pedig általános derültség közepette mutatta be fotográfiai segédeszközét, egy sörös dobozt, mellyel napokban, vagy hetekben lehet mérni a kép elkészültének idejét, hiszen kiállított felvételei legrövidebb esetben három napig, a leghosszabb esetben pedig fél évig exponálódtak.
A kiállítást 2017. április 28-ig tekinthetik meg a Vermes-villában.
(dunaszerdahelyi.sk)
